Varga Márton iskolaigazgató a XX. század első felének egyik nagy magyar kertész szaktekintélye volt. 1886. november 11-én született Erdélyben, Szilágysomlyón. Gyermekéveit Zilahon töltötte szülei egyszülött gyermekeként. Édesapja szabó volt.

A fiatal Varga Márton szakirányú tanulmányait a 4 elemi osztály elvégzése után 1902-ben Aranyostordán a Magyar Királyi Állami Kertmunkás Iskolában kezdte, majd a Bajai Kertmunkás Iskolában folytatta. A három év kötelező gyakornoki idő után, 1905-ben kezdte tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben, a Ménesi úton, ahová állami ingyenes alapítványra vették fel. Kollégiumban lakott. Tanulmányait 1908-ban fejezte be jeles eredménnyel. Magaviselete a fegyelmi szabályokkal szemben példás, munkanapló-vezetésben igen szorgalmas volt.

1909-től két éven keresztül a Római-fürdői Iskolai Növénykertben dolgozott, majd 1911-ben áthelyezték igazgatónak Kis-Szuglóba az Angol utcai iskolai növénykertbe (botanikus iskolakert), ahol addig Kiss Jenő Sándor ideiglenes hivatalnok volt a vezető főkertész. 
1912-től kezdett tanítani a szomszédos Egressy úti Önálló Gazdasági Népiskolában, majd a Kertészeti Gazdasági és Háztartási Leányiskolában (gazdaasszony képző).

1926-ban alapítója és első igazgatója lett a Budapest Székesfővárosi Kertészképző Iskolának. „Ezen új feladatkörében – írja 1934-ben Varga Márton 25. éves szolgálati jubileuma alkalmából Horváth Károly igazgató – pompásan állta meg helyét. Igazgatói állását nem pihenőhelynek tekintette, hanem a főváros részéről előlegezett bizalomnak.

A nyári szünidők alatt, amikor mások az évi munka után jól megérdemelt pihenőre mennek, ő kezébe vette a vándorbotot és bejárta Európa országait. Áttanulmányozott minden szakmájába illő iskolát és kertészetet. Rajongva szeretett iskolája részére mindenhonnan valami értékeset, újat hozott. Örömmel állapította meg, hogy külföldi szakkörökben neve ismert, iskolája pedig jó hírnévnek örvend.
Üvegházai szebbnél szebb ritkaságokkal vannak tömve mindenkor. Egymás után rendezi a kiállításokat. Egy-egy kiállítása, annak ízlésessége, tartalmassága révén a szakkörök és laikusok előtt szinte eseményszáma megy.”

Az iskola 1930 környékén 33 hektáron már 13 modern, nagyméretű üvegházban és háromezer melegágyi ablak alatt folytatott termesztő tevékenységet. A várostól megszerzett anyagi támogatással saját terve alapján építette meg az ország első Japánkertjét, ami 1928-ban készült el. Akkor 1586 négyzetméter területen. Szorgalmazta a szakmai tanulmányi kirándulásokat, megismertette a diákokkal az akkori idők legjelentősebb kertészeti intézményeit és üzemeit.

Országos hírű szakember, az oktatást és tudományos tevékenységet is magas színvonalon művelte. Kiadványai keresettek voltak, írásait a Kertészeti Szemle és a Kertészeti Lapok című újságok rendszeresen közölték. Részletesen foglalkozott virághagymák és zöldségnövények termesztésével, melyekről könyvet is megjelentetett. Az iskolában végzett kísérletek során bebizonyította, hogy Magyarországon is lehet eredményesen termeszteni a hagymás virágokat és ezzel jelentős nagyságú importot lehet kiváltani.

Szeretett volna egy Országos Kertészeti Múzeumot is létrehozni az iskolában, a begyűjtött relikviák azonban a világháborúban megsemmisültek. Szinte a megalakulásától kezdődően aktívan részt vett az Okleveles Kertészek Országos Egyesülete és az Országos Magyar Kertészeti Egyesület munkájában.
Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület 1932-ben elnökké választotta, munkássága idején az egyesület egész fennállásának legsikeresebb éveit élte.

Az Országos Kertészeti Egyesület elnökeként, gróf Széchenyi Károly támogatásával a Városligetben létrehozott egy Kertészeti Kiállító Pavilon épületkomplexumot. A kertészeti kiállításokra, sportolásra, divatbemutatók megrendezésére alkalmas intézmény 1938-ban épült, üzemeltetője a Kertészeti Egyesület, élén Varga Márton volt. 1945-ben lebombázták és nem építették újjá.

1942-ben beszervezte az egyesületbe a visszacsatolt magyarországi részek kertészeteit is. 1942-ben megszervezte a Magyar Kertészek Értékesítő, Anyagbeszerző és Termelő Szövetkezetét a termesztéshez szükséges anyagok beszerzési gondjának enyhítésére.
Kertészeti települést kívánt létrehozni a Balaton környékén, mely ötletéhez megnyerte a minisztérium anyagi és erkölcsi támogatását is. A háború ezt meghiúsította.
A kertésztanuló képzésben bevezette a hármas vizsgarendet, amely az írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga hármasából állt.
Munkája elismeréseképpen Horthy Miklós kormányzó a magyar királyi gazdasági főtanácsos címmel tüntette ki, majd 1936-ban a magyar érdemrend tiszti keresztjét kapta meg.

Sokat utazott, úgy Magyarországon, mint külföldön. Járt többek között Hollandiában, Angliában, Németországban és Franciaországban. Megnősült, két leánygyermeke született. Felesége Teasdale Adorka (Adél) testnevelés tanárnő volt. A II. világháború és az azt követő időszak sok tervét meghiúsította. Az emberek és hivatalok közönye elkeserítette, a sikertelenség megbetegítette. Egy 1946/47-es évkönyvben így ír: „az iskola nagykiterjedésű tankertészete, mintaszerű berendezése és felszerelései, egész növényállománya, 36 üveg- és hajtatóháza, bennük Európa egyik leghatalmasabb növénygyűjteményével, az ostrom idején nagy részben elpusztult”. 1946 karácsonyán felesége elhunyt.
Igazgatói funkciót 1949. május 31-ig tölti be. 1950-ben félreállították, nyugdíjazták. Volt diákjai és kollégái továbbra is keresték, szakmai tanácsokat kértek tőle. 1952. január 11-én, 66. életévében elhunyt.

Budapest, 2019. 08. 29.

Fónod Attila
Varga Márton Iskolamúzeum
múzeumvezető
tanár